Magántanulói jogviszony, avagy kitaszítva vagy felszabadítva?
Nem titkolhatom: telve vagyok szomorúsággal, dühvel, csalódottsággal. Már napok óta kerülgetem a blogot, hogy írjak erről, csak vártam, hogy az érzéseim és a gondolataim viharos hullámai elérjék azt az állapotot, amikor még és már tudok hitelesen írni a témáról.
Azért is írok, mert nem gondolom, hogy én vagyok az egyetlen szülő, aki birkózik a mindennapokban a közoktatás intézményével, és mert egészen biztos vagyok viszont abban, hogy sok más anya is - ahogyan még hét évvel ezelőtt én is - bizonytalanságában, kiszolgáltatottságában hinni véli: a gyerekében van a hiba.
Szóval kedves olvasó! Ha nincs iskolás korú gyermeked, vagy éppen van, de úgy érzed jó helyen van, és Te elégedett vagy az őt körülvevő mindennapokkal, és nem is hiszed, hogy másnak ezzel komoly, hogy ne mondjam életbevágó fontosságú dolga van, szóval ha ezek közé a boldog szülők közé tartozol, akkor ne olvass tovább, ne idegesítsd magad feleslegesen! Ha nem fogadod meg a tanácsot, akkor magadra vess, én szóltam!
Ami velünk történt, az biztosan nem egyedi eset (Petit vettem ki az iskolából, testi fenyítést alkalmazó pedagógus miatt). Nem kellett volna várnom eddig, tulajdonképpen 7 éve vártam....vártam a csodára. Mert csoda kellett volna ahhoz, hogy minden gyermekem zökkenőmentesen "túlélje" az iskoláséveket.
A rossz az, hogy egyáltalán nincs bennem sem megkönnyebbülés, sem elégedettség. Fájdalom van, csalódottság, és együttérzés azok iránt, akik maradnak.
Most azt hiszem megvárom, mennyire értékelik a blog olvasói érdekesnek ezt a témát, a gondolataimat erről. És majd folytatom, ha úgy ítélitek.
Ha nem, akkor majd akkor, ha úgy érzem, muszáj. Most nem érzem.
Azért is írok, mert nem gondolom, hogy én vagyok az egyetlen szülő, aki birkózik a mindennapokban a közoktatás intézményével, és mert egészen biztos vagyok viszont abban, hogy sok más anya is - ahogyan még hét évvel ezelőtt én is - bizonytalanságában, kiszolgáltatottságában hinni véli: a gyerekében van a hiba.
Szóval kedves olvasó! Ha nincs iskolás korú gyermeked, vagy éppen van, de úgy érzed jó helyen van, és Te elégedett vagy az őt körülvevő mindennapokkal, és nem is hiszed, hogy másnak ezzel komoly, hogy ne mondjam életbevágó fontosságú dolga van, szóval ha ezek közé a boldog szülők közé tartozol, akkor ne olvass tovább, ne idegesítsd magad feleslegesen! Ha nem fogadod meg a tanácsot, akkor magadra vess, én szóltam!
Ami velünk történt, az biztosan nem egyedi eset (Petit vettem ki az iskolából, testi fenyítést alkalmazó pedagógus miatt). Nem kellett volna várnom eddig, tulajdonképpen 7 éve vártam....vártam a csodára. Mert csoda kellett volna ahhoz, hogy minden gyermekem zökkenőmentesen "túlélje" az iskoláséveket.
A rossz az, hogy egyáltalán nincs bennem sem megkönnyebbülés, sem elégedettség. Fájdalom van, csalódottság, és együttérzés azok iránt, akik maradnak.
Most azt hiszem megvárom, mennyire értékelik a blog olvasói érdekesnek ezt a témát, a gondolataimat erről. És majd folytatom, ha úgy ítélitek.
Ha nem, akkor majd akkor, ha úgy érzem, muszáj. Most nem érzem.
Milyen érdekes, hogy kis idő alatt, te vagy az ismeretségi körömben a második....
VálaszTörlésJaj, Andi, mi történt?
VálaszTörlésEngem igenis erdekel Andi, ird meg legy szives! Petinek remelem sikerul majd egyszer ujra bizalommal lennie a pedagogusok irant, mert azert nem mindegyik ilyen szerencsere. Csak sajnos egy is eleg ahhoz, hoyg tonkretegyen egy gyereket. :( Sok puszi nektek!!! Kiskrumpli Eszter
VálaszTörlésEngem is érdekel. És a magántanulói státusz is. Ennek mik a paraméterei?
VálaszTörlésAz iskola belemegy a magántanulóságba? Ha nem, tudok egyet, ahol befogadóak (legalábbis van rá precedens). És remélem velünk sem fognak szívózni.
VálaszTörlésAmúgy a kérdésre: szerintem akkor írd meg a története, ha úgy érzed. Magamból indulok ki, most én sem érzem, hogy kedvem lenne nagy nyilvánosság elé tárni az iskolai dolgainkat és a döntéseinket (és ez valszleg így lesz egy darabig). Ám viszont priváti szívesen beszélgetnék róla hasonló cipőben járó családokkal.
VálaszTörlésmiért nem a tanárt rúgják ki?!
VálaszTörlésKöszönöm a visszajelzéseket, folytatom...
VálaszTörlésAndi!
VálaszTörlésengem is érdekel! mi nagyon arra hajlunk, hogy Sebi bele se kerüljön a rendszerbe.
Orsko! ez a suli engem is érdekelne. itt fehérváron kicsi rá az esély, hogy bárhol is befogadóak lesznek. megírod nekem? akár magánban is jöhet, ha ide nem akarod. (miraemma@gmail.com)
VálaszTörlésköszi
Andi, együtt érzek, és kitartást kívánok!
VálaszTörlésAkkor folytasd, ha úgy érzed sztem...
Szia, meglepettem olvastam... én szeptembertől vettem ki az iskolából a fiamat a tűrhetetlen viselkedésű gyerekek és a nemtörődöm pedagógusok miatt... csak visszafejlődött, mióta hazánkban járt iskolába... és őszintén, nem tudom, hogyan tovább...
VálaszTörlésNa ezt akartam én is kérdezni: "miért nem a tanárt rúgják ki?!" :O
VálaszTörlésHát most nem érzem magam jobban a jövő évi sulikezdéstől ;(. Mondjuk esélyt kap mindenképp, utána meg úgyis költözünk majd újra, de... ááá :(.
Balázs is volt magántanuló,és most sem állunk messze a helyzettől! ADHD-s és ezt egyetlen tanár sem tűri!Az iskolának országos szaksegítséget is küldtünk.Meghallgatták,de rájöttünk,hogy minden tanárnak 2 füle van!
VálaszTörlés