pocakmadzag

Persze marha okos vagyok már így öt gyerek után. Egészen tisztán látom, mikor mit és hogyan csinálhattam volna másként, okosabban, lazábban, vagy éppen keményebben. Ezen a napon arra gondolok, milyen érzéseim, gondolataim voltak, amikor vártam és amikor szültem a második fiam. Emlékszem egészen tisztán arra a reggelre, amikor a terhestesztet megcsináltam. Miután kimaradt a vérzésem, mégiscsak vettem egy terhestesztet. Bár szedtem egy csökkentett hormontartalmú gyógyszert már a szülés utáni 8. héttől. (Akkor már jött is az első ciklusom, hiába szoptattam) Valahogy mégis gyanús volt az érzés. Szóval korán reggel, míg Balu és Gábor aludtak kimentem a fürdőbe (ami egyben a wc is volt abban az egy szobás faházban, amiben akkor éltünk) és megcsináltam a tesztet. Úgy éreztem elájulok, amikor láttam, hogy pozitív. Balu alíg hat hónapos volt ekkor. Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de egy hat hónapos baba még nagyon pici. És egy hat hónapos babás első gyerekes anya még nagyon......hát p...

Az úgy kezdődött, hogy nem tudtam, hogy nem normális az erős menstruációm. Most ugye mondd meg, hogy honnan tudhatna az ember ilyesmit? Mikor csak a sajátodét látod? Honnan tudhatnád, hogy neked sok vagy kevés, hogy kicsi vagy nagy? A melledről meg a fenekedről tudod. Elég határozottan. Elég hamar. Mindegy is, hogy mekkora, nem akkora, amekkorának szeretnéd. Aztán vagy megtanulod szeretni úgy ahogy van, vagy nem. Vagy. 48 évesen már egészen rutinosan tudok minden mást előbbre helyezni, mint a saját jól létemet. Olykor. Olykor persze egészen egyértelmű, ha valami nem megy. Amikor az ember lázas, beteg, járásképtelen, migrénje van. Nekem nagyjából ezek, amikor viszonylag kevés bűntudattal tudom bedobni a törölközőt és kisebb teljesítménnyel is beérni. Egy olyan hétköznapi dologgal, mi nem látványos és nem egyértelmű már sokkal nehezebb segítséget kérni, vagy orvoshoz menni. Halogatásban mester vagyok. A fogaimmal 10 évet vártam, a sarkantyúmmal 15-öt. 2018. november Szóval e...