Bejegyzések

szülés címkéjű bejegyzések megjelenítése

Szülés, ha nem az enyém

Muszáj írni róla: voltam kétszer szülő asszony mellett, aki nem én voltam :) És ezt nem gondoltam volna sosem...na jó, nem sosem, de sokáig nem. Azt hiszem, aki dúla, vagy szülésznő, szülészorvos, vagy olyan társ, akinek megadatott, hogy nem pánikban rettegve élte végig a szülést, azt tudja, vagy sejti, hogy én mit érzek. Az ember utána napokig egyszerűen a föld felett jár tíz centivel. Minden olyan jó, olyan szép, legszívesebben a megszületés pillanatának katartikus hullámain ringatóznék még órákig, napokig, és jó lenne kacagni, beszélni, sírni, és örülni...... Nagyon nehéz utána a szürke hétköznap. Olyan sima, olyan üres, olyan másnaposan tompa. Érdekes, hogy azt gondoltam, nekem nem lehet helyem ott, a szülésnél, a másénál, és hogy naívan azt gondoltam távol tudom majd magamtól tartani. Két babát láttam, két asszonyt, két családot. Még nincs egy hete az utolsó....és várom, várom hogy menjek újra, hogy kapkodva, izgulva vegyem a cipőmet. Őrület, ez őrület!

ké-szülés 2.

Most nem ott folytatom, ahol abbahagytam, hanem máshol,de persze nem felejtem el azt sem. Amit megígértem, azt betartom (általában). Szóval annak kapcsán, hogy volt nálunk A média , és kérték, hogy legyen szó arról, milyen, amikor babát szeretne egy asszony, szóval ennek kapcsán kezdtem gondolkodni a készülésről. Manapság megszámlálhatatlan az elérhető információk forrása az interneten, a könyvesboltokban, az újságárusnál. Mindenkinek van valami jó ötlete arra vonatkozóan, hogy milyen is egy jó anya, mit kell ehhez tudni, megtanulni, megvásárolni. Ha a hivatalos várandós gondozást nézzük, a dolgoknak ez a menete: rögtön ott lesz a szülészorvos, aki megállapítja a terhességet. Ezzel a papírral aztán mehetünk a védőnőhöz, aki kiállítja a kis könyvünket és innen már benne is találjuk magunkat a mókuskerékben. Terhestorna, vérvétel, ultrahang, szülésre felkészítő tanfolyam (opcionális: vagy a szülészeti intézményben, vagy a védőnők által szervezetten), és csak kapkodhatjuk a fejünket. Me...

ké-szülés 1.2

Akkor az ígért folytatás, amivel adós vagyok: ...igen, valami megváltozott. Ez az orvos ugyanis nem volt ugyanaz. (most ezzel nagy újdonságot mondtam, mi?) Nem volt ugyanaz, és az én bizalmam sem volt ugyanaz felé. Egészen meglepő módon nem bíztam benne, nem bíztam benne, amikor kínálgatta ezt vagy azt a beavatkozást. Mert eddig mindig ezek nélkül szültem. Nem értettem, miért nem hisz nekem, hogy én tudok szülni, hiszen már háromszor szültem sikerrel orvosi segítség nélkül. "ÉN tudok szülni!...nekem egy órán belül fájásaim lesznek, előbb tízpercesek, aztán hamarosan rövidülnek és én néhány órán belül meg fogom szülni a kisfiamat!..." Így is lett persze....az orvos (talán sértett szakmai önérzete miatt) félrevonult és mi magunkra maradtunk. Persze minden rendben ment. Nagyon büszke voltam, mint minden édesanya, aki megszüli gyermekét, hogy lám, ezt is megcsináltam...illetve dehogy is! megcsinál tuk ! Még volt valami kis elszólásom is a férjemhez, meg a szűk családhoz...

ké-szülés 1.1

Ezen már napok óta gondolkodom..... Amikor az első kisfiammal lettem terhes, ezt próbálom felidézni, mi volt a fejemben. Leginkább egy orvost szerettem volna, akire rábízhatom ezt az eseményt, hogy majd segít, és elintézi, hogy minden rendben menjen. Akkor már volt alternatív szülőszoba.....ez 1997.... Egy ismerősöm ajánlott orvost, együtt jártak egyetemre, felhívtam, elmentem, megnéztem. Kedves, csendes, nem katonás, és egyáltalán semmi orvosos nem volt benne most így utólag visszagondolva, ha csak nem a fehér köpenye. Ő a SOTE II-n dolgozott, mondta, ha apás szülés lesz, menjünk el a felkészítőre is, mert náluk csak akkor lehet bent az apa, ha viszi a pecsétet, hogy ő bizony ott volt. Hát elmentünk....a könyvtárban volt, sokan voltunk, és senki nem kérdezett semmit, egyedül azt konstatáltam szomorúan, hogy itt aztán nem lehet epidurállal szülni.... Ha nem, hát nem, én aztán már maradok a csendes-mosolygósnál, ha fájni fog, hát fájni fog...csak kibírom. A szülőszoba látogatás...