Szülés, ha nem az enyém
Muszáj írni róla: voltam kétszer szülő asszony mellett, aki nem én voltam :)
És ezt nem gondoltam volna sosem...na jó, nem sosem, de sokáig nem.
Azt hiszem, aki dúla, vagy szülésznő, szülészorvos, vagy olyan társ, akinek megadatott, hogy nem pánikban rettegve élte végig a szülést, azt tudja, vagy sejti, hogy én mit érzek.
Az ember utána napokig egyszerűen a föld felett jár tíz centivel. Minden olyan jó, olyan szép, legszívesebben a megszületés pillanatának katartikus hullámain ringatóznék még órákig, napokig, és jó lenne kacagni, beszélni, sírni, és örülni......
Nagyon nehéz utána a szürke hétköznap. Olyan sima, olyan üres, olyan másnaposan tompa.
Érdekes, hogy azt gondoltam, nekem nem lehet helyem ott, a szülésnél, a másénál, és hogy naívan azt gondoltam távol tudom majd magamtól tartani.
Két babát láttam, két asszonyt, két családot. Még nincs egy hete az utolsó....és várom, várom hogy menjek újra, hogy kapkodva, izgulva vegyem a cipőmet.
Őrület, ez őrület!
És ezt nem gondoltam volna sosem...na jó, nem sosem, de sokáig nem.
Azt hiszem, aki dúla, vagy szülésznő, szülészorvos, vagy olyan társ, akinek megadatott, hogy nem pánikban rettegve élte végig a szülést, azt tudja, vagy sejti, hogy én mit érzek.
Az ember utána napokig egyszerűen a föld felett jár tíz centivel. Minden olyan jó, olyan szép, legszívesebben a megszületés pillanatának katartikus hullámain ringatóznék még órákig, napokig, és jó lenne kacagni, beszélni, sírni, és örülni......
Nagyon nehéz utána a szürke hétköznap. Olyan sima, olyan üres, olyan másnaposan tompa.
Érdekes, hogy azt gondoltam, nekem nem lehet helyem ott, a szülésnél, a másénál, és hogy naívan azt gondoltam távol tudom majd magamtól tartani.
Két babát láttam, két asszonyt, két családot. Még nincs egy hete az utolsó....és várom, várom hogy menjek újra, hogy kapkodva, izgulva vegyem a cipőmet.
Őrület, ez őrület!
Nagyon szépen írtad ezt le, itt sóhajtozok... :)
VálaszTörlésJaj, de jó neked, Andi! Én is erre vágyom, hogy egyszer átélhessem így is... És tényleg így van, így lehet, ahogy leírod. Utána nehezek a szürke hétköznapok...
VálaszTörlésMegríkattál!
VálaszTörlésAndi, Isten hozott a dúlák között! :)
VálaszTörlésSok-sok szép, felemelő szülést kívánok! Sajátot, vagy Általad kísértet. Még olvasni is jó!
VálaszTörlésKöszönöm :)
VálaszTörlésAndi, nagyon szepen irtad le, es ha egyszer Magyarorszagon szulnék, biztos hivnalak!!!! Kiskrumpli Eszter Franciaorszagbol
VálaszTörlésSzia Andi!
VálaszTörlésA szüléseim után én is éreztem ugyanezt a felemelő érzést, mikor a föld felett jársz és nem érted másoknak hogy nem olyan hihetetlen ez a mai nap. A második szülésem után a többiek csak nyögtek meg nyígtak a szobában bennem meg csak dolgozott az adrenalin, képtelen voltam szabadulni ettől az euforikus érzéstől. És látni mások szülését, résztvenni ebben, nekem ugyanilyen izgalmas utazásnak tűnik. Én még csak próbálom az utat megtalálni hogy dúla lehessek, de pár év és összejön reményeim szerint. Itt szólnék hozzá a Fonodás poszthoz is: nagyon örülök, hogy írtál róla. Egyszerű anyukaként (ill. Csilla ismerőseként) én is csak meglepetten lencsiztem ,hogy miért lett vége. Nem hittem ,hogy ez pusztán anyagiak miatt lenne. Nekem hasonló álmom van: egy olyan központ (pffff.... de beképzelten hangzik) ahol a fogantatástól babáskorig helyt kap: szülésfelkészítés, kismama-masszázs, km-jóga, holisztikus kismama tanácsadás, kötődős bolt- hordozós eszközök, olyan Mamami bolt piciben, babamasszázs, dúlaszolgálat, szülésfeldolgozó beszélgetések, babásfoglalkozások. Ha egyszer ilyesmihez kedved lenne én itt vagyok! :D (Vagy soha többé ilyen vállalkozás????) Csilla