tanulj fiam....!
Az úgy volt, hogy az egyik fiam nem akart felvételizni a 6 osztályos gimnáziumba. Megbeszéltük, ha nem, hát nem... Nem sokra rá, elkapott az egyik tanítója, hogy elmondja, mekkora kár, pedig milyen okos, jó fejű a gyerek. Együtt sajnálkoztunk ezen. Majd hozzátette...hát igen, pedig kell, hogy a tanulás és a tudás érték legyen egy családban..... Én köpni-nyelni nem tudtam, ő befordult a tanáriba...többet nem tudtam rá őszintén mosolyogni. Egyszer még szeretném elmondani neki, hogy a kijelentése idején épp posztgraduális képzésre jártam, és készültem életem első MPPPOT-s kongresszusi előadására. Aztán most nagyon szeretném innen üzenni, hogy befejeztem a félévet az SE-n, (ami ugye nem kifejezetten pedagógus diplomára épül), és hogy ki tudtam javítani az élettan vizsgámat kettesről négyesre. Nnnnna! Ilyen családja van szegény gyereknek. Ez meg egy ilyen büszke-melldöngetős....