pocakmadzag

Persze marha okos vagyok már így öt gyerek után. Egészen tisztán látom, mikor mit és hogyan csinálhattam volna másként, okosabban, lazábban, vagy éppen keményebben. Ezen a napon arra gondolok, milyen érzéseim, gondolataim voltak, amikor vártam és amikor szültem a második fiam. Emlékszem egészen tisztán arra a reggelre, amikor a terhestesztet megcsináltam. Miután kimaradt a vérzésem, mégiscsak vettem egy terhestesztet. Bár szedtem egy csökkentett hormontartalmú gyógyszert már a szülés utáni 8. héttől. (Akkor már jött is az első ciklusom, hiába szoptattam) Valahogy mégis gyanús volt az érzés. Szóval korán reggel, míg Balu és Gábor aludtak kimentem a fürdőbe (ami egyben a wc is volt abban az egy szobás faházban, amiben akkor éltünk) és megcsináltam a tesztet. Úgy éreztem elájulok, amikor láttam, hogy pozitív. Balu alíg hat hónapos volt ekkor. Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de egy hat hónapos baba még nagyon pici. És egy hat hónapos babás első gyerekes anya még nagyon......hát p...

Tizenöt éve ilyen szépen sütött a nap, mint ma. Úgy emlékszem, talán kicsit melegebb volt. De ugyanígy csodálkoztam rá aznap reggel a természetre, hogy milyen dús, milyen zöld, milyen friss és élő, ahogyan ma reggel is. Aggódtam tizenöt éve, mert 27-ét megelőző napok borúsak, esősek, kedvetlenek voltak. Izgultam, hogy jöjjön a jó idő, legyen szép a nap, nem csak belül. És úgy lett. Reggel egyedül mentem be Pestre, a diósdi közös albérletből (illetve dehogy diósdi, az utca azon fele már Érd), hogy anyuéknál öltözzem díszbe, onnan jöjjünk vissza Diósdra. (Legyen így, legyen akárhogy.) Élénken érzem, ahogyan ülök a földalattin, azon, amelyikkel évekig iskolába mentem, aztán hegedűre, szolfézsra, tornára, gimibe, (meg még sok más egyéb helyekre) és amin már alig-alig járok évek óta. Kicsit kislány voltam egy pár megálló erejéig, míg a Hősök terére értem, elbúcsúztam a lányságomtól. Aztán elsodort a nap: sok-sok ember, rokon, ismerős és ismeretlen, mosolyok, köszönöm-ök... "nem ...

Illik valami köszöntő félével kezdeni a blogot - gondolom megmagyarázandó, kinek és miért szól. Hogy miért?...tán valamiféle késő-kamasz grafomán felindulás, vagy élet-feléhez közeledő visszatekintő-nosztalgiázó, esetleg memento, hogy el ne feledjem majd, amit most fontosnak gondolok. Kinek? - bárkinek, aki szívesen olvassa más emberek gondolatait, magamnak, gyermekeimnek, családomnak, meg még ki tudja? Ja, és valószínűleg nyelvhelyességileg sokszor kifogásolható lesz. Én szóltam. Már mikor Borika megszületett, szerettem volna blogot kezdeni. Nyilván VIP egy családban négy fiú után egy kislánynak lenni. Nekem mindenképpen sok változás, bennem sok új gondolat, érzés merült fel. És ezzel együtt sok olyan emlék is eszembe jutott a fiúkról, különösen a nagyokról, ami már rég nem. Nekem mindig érdekes, és sokszor megerősítő másokról hallani, hozzám hasonlókról. Reményem, hogy ami velem, vagy bennem történik, az így lehet töltekezés. Talán. És még azt leírom, hogy emlékezzek rá ros...