Magántanuló jogviszony - kitaszítva

Már másfél hónap eltelt azóta, hogy megírtam az előző posztot. Ennyi idő alatt sok indulat átviharzott rajtam.
Most hozzáfogok végre a folytatáshoz, amire az olvasói visszajelzések biztattak. Többen személyesen is felhoztátok ezt a témát, és kérdeztetek. Volt akinek tudtam mesélni, mert volt rá idő és tér, volt, akinek csak azt tudtam megígérni, hogy jön majd a folytatás.

(Ez a jó a blogban, hogy akkor írhatom, amikor éppen fontos, és el lehet olvasni, olyan is értesül rólam, rólunk, a gondolatainkról, akivel csak futtában találkozunk.)

Szóval ma megtudtam a két utolsó decemberben írt témazáró dolgozat eredményét is, amivel a sor teljes:
matek 5, anyanyelv 5, tollbamondás 5, szövegértés 5, természetismeret 5

Jókedvemben tehát leírom, miért is kitaszítottság a magántanulói jogviszony.

Mikor elkezdtem írni az előzőt, erős volt bennem a késztetés, hogy arra használjam a lehetőséget, hogy világgá kiáltsam a Petit, az engem, a családot ért sérelmet. Hogy leírjam töviről hegyire, mi is történt, hogyan kezdődött, milyen párbeszédek zajlottak le, hogyan álltak a kérvényünkhöz. Szerettem volna megírni, hogy milyen álságos, és kirekesztő, megbélyegző szavak, mondatok hangzottak el. Kicsit azért is, hogy felismerjétek, ha ilyenekkel találkoztok.

Aztán rájöttem, hogy ennek semmi értelme az ég világon. Ha már nem ragaszkodtam a következményekhez az iskolában, akkor miért is köpködnék itt virtuálisan?
És miért is kellene bárkit is figyelmeztetni? Akinek fájnak a szavak, aki felismeri a kedves, bájos mosoly mögött rejlő vádaskodást és értetlenséget, az úgyis tudja....aki meg nem, az meg majd rájön....vagy nem.

"A tankötelezettség teljesítése magántanulóként

A tanulónak a közoktatási törvényben rögzített joga, hogy magántanuló legyen, továbbá, hogy kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését . A magántanulókat ugyanúgy be-, illetve át kell íratni abba az iskolába, amelyikkel tanulói jogviszonyt kívánnak létesíteni, de ezek a diákok felmentést kapnak a kötelező a tanórák látogatása alól.

Magántanulók szülői döntés alapján

A tankötelezettség - a szülő választása alapján - iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető Ha a szülő úgy határoz, hogy gyermeke iskolába járás helyett magántanulóként folytassa tanulmányait, akkor ezzel a kívánságával az iskola igazgatóját kell megkeresnie. Az iskola igazgatója a bejelentést követő három napon belül köteles beszerezni a tanuló lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes gyermekjóléti szolgálat véleményét arról, hogy hátrányos-e ez a megoldás a tanulónak (a gyermekjóléti szolgálat tizenöt napon belül köteles megküldeni véleményét).

Korábban csak a hátrányos helyzetű diákok esetében volt kötelező megkérni a gyermekjóléti szolgálat véleményét. Ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét.

A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. A sajátos nevelési igényű tanuló az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottság, a beilleszkedési, magatartási, tanulási nehézséggel küzdő tanuló a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján folytathatja tanulmányait magántanulóként. Az iskola igazgatója köteles tájékoztatni a tanulót, illetve a szülőt a magántanuló jogairól és kötelességeiről. Fontos tudni, hogy a magántanuló kérelemre felvehető a napközibe és a tanulószobai foglalkozásra.

A magántanuló felkészítése és értékelése

Ha a tanuló a szülő döntése alapján lesz magántanuló, felkészítéséről a szülő gondoskodik, illetőleg a tanuló egyénileg készül fel. A tanuló érdemjegyeit és osztályzatait az iskola állapítja meg, illetve dönt minden esetben a tanuló magasabb évfolyamra lépésével kapcsolatos kérdésekben. A tanuló döntése alapján független vizsgabizottság előtt is számot adhat tudásáról, érdemjegyeit ekkor a vizsgabizottság tanárai adják."

***

Eddig az idézet a Közoktatási törvényből. A többi rendelkezés főleg a Sajátos nevelési igényű gyermekeket érinti.
Ebből is világosan látszik, hogy gyakorlatilag bárkinek joga van ezt kérvényezni, tulajdonképpen nem tagadható meg, legfeljebb abban az esetben, ha tartani kell attól, a gyermek ilyen úton nem fogja tudni befejezni tanulmányait.

Most abba nem mennék bele, hogy kinek hol húzódik az "aggódni kell" határa, tartok tőle, kis hazánkban egyre kevésbé számítunk "rendes embereknek" a hozzám hasonlók, akik esetleg előfordul, hogy a gyereknek leszakadt egy gombja a kabátjáról, vagy éppen nem volt tegnap felseperve a konyha, sőt, sem mobilja, sem számítógépe nincs a gyerekének, aki ráadásul a bátyja kinőtt kabátját hordja....és akkor még a "deviáns" hosszan szoptatást, együtt alvást, hordozást nem is említettem. (tudok sztorikat)

Szóval ki vagyunk rekesztve, pontosabban Peti. És hát erre lehet mondani, hogy mi rekesztettük ki magunkat, hiszen senki sem szorított pisztolyt a fejemhez, hogy írjam meg azt a kérvényt. Önként, mérlegelve, gondolkodva, százszor a családi kupaktanácsban átbeszélve, napokig vívódva döntöttünk így.
Ugyanis Peti szeretett iskolába járni, mindennek ellenére. Igaz, hogy sokszor annyira kimerült érzelmileg, hogy délután már csak ült maga előtt molyolva, igaz, hoyg többször sírógörcsöt kapott "csak úgy" a feszültség,amikor feltört belőle.
De szereti az osztályát, és azt hiszem ők is szeretik Petit. Hiányoznak neki. Hiányzik a mindennapos együtt lét.
Kirekesztett lett, elutasított, mert nem érti, csak érzi, hogy valami nem jó. Mert én sem tudom ezt megenni.

Kérdeztétek, hogy miért nem tettem feljelentést.
És volt, aki nem értette, miért kell ez az egész...hiszen a gyerek nem nőhet fel búra alatt, nem védhetem meg az élettől, meg kell tanulnia, hogy ilyen a világ.

Nos, tulajdonképpen ebben az előző mondatban benne is van a válasz. Mármint nem azért nem, mert egyetértek ezzel. Hanem azért nem, mert ilyen a többség véleménye. Ez ma a többség, a szülők között, az iskolában a pedagógusok között.
Volt olyan szülő, aki összefutott Petivel és megkérdezte tőle: ...azért kicsit te is hibás vagy, nem?
Mi értelme lenne meghurcoltatni azt szerencsétlen pedagógust, aki eddig ragadtatta magát, és akinél mindennapos bevett "móka" a naplóval, tankönyvvel fejbevágás?Mi értelme lenne, amikor másfél éven belül már másodszor fordul elő, két különböző tanítótól?
Mi értelme lenne, amikor a többi szülőnek ez nem gond?

Ma megütni egy gyereket "belefér" az erkölcsbe. "Belefér" megmagyarázni a szülőnek. És "belefér" elhitetni, amit sokan maguk is tudni vélnek, hogy megérdemelte.

Kitaszított lettünk, ....nem most, már régen......