Pljeskavica - avagy mediterrán hamburger
Haladunk ügyesen azon a vonalon, hogy hétvégén olyan ebéd legyen, amiből kihagyható az állati eredetű alapanyag, vagy aminek egy elemét kell csak megváltoztatni, hogy ehessem én is.
Azért a többesszám, mert szerencsére nem egyedül vagyok a konyhában, a fiúk gyakran besegítenek. Nem csak a kulimunkába, krumplipucolásba, mosogatásba, hanem a kreatívba is. Kelt tészta, kekszek, hús sütés, panírozás, tésztaételek, bármit megcsinálnak. És ez, amikor néhány óra alatt kell teljes menüt, és több napi előrefőzést lebonyolítani, hát igazán jól jön.
Szombaton én jártam jobban - szerintem. Egy isteni jó lencselevest főztem magamnak. Sok répával, krumplival, jó fokhagymásan, egy kis mustáros, lisztes, rizstejes habarással sűrítve és a többiek tojásmentes tésztájából csentem belőle. Elkanyarodtunk az Aldi felé (sosem járunk oda máskor), naívan azt hittem, ott mindig van Dr. Oetker vegán tejföl, de nem volt. Pedig néha olyan jól esne. Nem is tejföl íze van ráadásul, hanem görög joghurtra hajaz, ami még vonzóbbá teszi számomra.
A családnak túrós tészta volt az ebéd.
Még a délelőtti vásárláskor gondolkodtam rajta, hogy megcsinálom magamnak vegánul füstölt tofuval, növényi sajttal, kesutejföllel. De mivel nem szeretem túlzottan a tofut, lebeszéltem magam egy újabb élményről, amikor verem a fejem a falba, hogy mi a fenének kellett nekem egy nem vegán receptet vegánosítani, amikor olyan jó húsmentes ételeket tudok főzni.
Aki szereti a tofut, annak ideális ebéd lehet, ha vegyesen étkező családtagjai is vannak.
Na aztán vasárnap kitettünk magunkért. Már reggel nekiálltam korán az egyszerűbb dolgoknak. A gombás rizshez, ami majd kedden lesz a gyerekeknek ebéd, megdinszteltem hagymán a gombát és bedugtam a hűtőbe.
Közben megpirítottam száraz serpenyőben az obligát magvakat a vegán töpörtyűkrémhez és a Lengyeles kelkáposztához. Utána összedobtam a kelkáposztás részt is, meg feltettem úgy 6 fej fokhagymát levesnek.
Itt csatlakozott be a pasi-különítmény. A sütőbe került 6 kg krumpli és 4 db édes krumpli héjjában megsütendő.
Ahogy elkerült a színről a fokhagymaleves és a kelkáposzta (merthogy elkészültek) nekiálltunk a házi kecsapnak a sült krumplihoz.
Itt már erős szervezést és egyeztetést igényelt a konyhapult felületének minél jobb kihasználása és az időzítés, hogy ki mikor mit csináljon, mi következzen, hogy mire asztalhoz ülünk megfelelő hőfokú legyen minden. Úgyhogy gyors tanácskozást követően úgy döntöttünk, előbb a pita jön, aztán amíg az kel, addig én a sütőben már egyszer megsült krumplikat ropogósra sütöm olajban. Addigra felszabadul hely, és sülhet a pita, a másik serpenyőben pedig a pljeskavica.
Restellem, de ajvárt nem házilag készítettünk, csak kinyitottuk az üvegest. Ciki, tudom.
Ja igen, a krumpli újrasütést valahol a felénél feladtam. Ugyanis rest voltam fél liter olajat beletölteni a lábosba amennyi kellett volna a krumplifalatok kéjes fürdőzőséhez és ahhoz, hogy ne égjen masszív eocén réteggé az alján a héjas burgonya. Szóval itt feladtam és inkább visszapakoltam a tepsibe, megsóztam, borsoztam, paprikáztam és a ropogósság fokozására megkínáltam még kukoricadarával is, meg olajjal. Így szépen rendbe hoztuk a dolgot, panasz nem volt.
És ekkor rájöttem, hogy nem csináltam krémeket az egy törpörtyűkrémen kívül. Mivel kicsit unom már a csicserit meg a magokat, és már nem voltam nagyon kreatív, ezért a krumplira bambulva eszembe jutott a szkordália. Ami krém is, meg nem is. Ez még volt vagy 15 perc megcsinálni.
Már csak a húspogácsák maradtak hátra és lehetett is teríteni.
Képek is jönnek még, most csak ennyi:
Receptek később.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése