pocakmadzag

Muszáj írni róla: voltam kétszer szülő asszony mellett, aki nem én voltam :) És ezt nem gondoltam volna sosem...na jó, nem sosem, de sokáig nem. Azt hiszem, aki dúla, vagy szülésznő, szülészorvos, vagy olyan társ, akinek megadatott, hogy nem pánikban rettegve élte végig a szülést, azt tudja, vagy sejti, hogy én mit érzek. Az ember utána napokig egyszerűen a föld felett jár tíz centivel. Minden olyan jó, olyan szép, legszívesebben a megszületés pillanatának katartikus hullámain ringatóznék még órákig, napokig, és jó lenne kacagni, beszélni, sírni, és örülni...... Nagyon nehéz utána a szürke hétköznap. Olyan sima, olyan üres, olyan másnaposan tompa. Érdekes, hogy azt gondoltam, nekem nem lehet helyem ott, a szülésnél, a másénál, és hogy naívan azt gondoltam távol tudom majd magamtól tartani. Két babát láttam, két asszonyt, két családot. Még nincs egy hete az utolsó....és várom, várom hogy menjek újra, hogy kapkodva, izgulva vegyem a cipőmet. Őrület, ez őrület!

Végy egy vacak estét, fáradt szülőkkel, túlpörgött óvodással, esetleg enyhe depresszióba hajló hangulatú kamasszal, szeme sír szája szemtelen típusúval. Keresd elő az esküvőn készült videót /fiatalabbak dvd-t/, tedd be, majd nincs más dolgod, mint 5-10 percig magára hagyva főzöd. Tálalás: Zsebeld be az -...." anya, de szép vagy, anya gyönyörű vagy!" (jó esetben férjedtől: -" anya most is nagyon szép") megjegyzéseket. Majd boldog mosollyal feküdj le aludni!

Illetve annyira nem is recept, inkább csak megfigyelés....tapasztalat. Szóval végy három különböző fajta megbetegedést: egy vírust, két bacit (egy felső légútit és egy emésztőszervit - lánykori nevén gasztroenteriális) de szerintem ezek bármilyen változatban hatásos előidézői a megfigyelt állapotnak...tehát, már csak dőlj hátra és élvezd, ahogyan szemtelen kamaszod kezes báránnyá, akár csecsemővé szelídül: "-Anya, adj egy puszit! Igen, kérek szépen teát, anyu, ha lehet légyszi' a körtésből! Szerinted lázas is vagyok?"...stb.... Hátradőlve élvezést jelentősen gátolja, ha minden gyermek beteg, nem csak a kamasz(ok), illetve ha ezt a hatékony betegség mixet magunk is elkapjuk. Ebben az esetben egészen más megfigyeléseket tehetünk!

Ma reggel voltam ott utoljára. Elmeséltem, és elmesélem, hogy kezdődött. Boldi 2006. májusában született...akkor már tudtam, hogy mit nem tudtam előtte. Láttam az érdi LLL csoport ban, mennyire fontos az információ, a támogatás, amit egy ilyen csoport adhat. És addig maceráltam a Csillát, amíg el nem kezdtük itt Battán is. Novemberben ott ültünk a Rendelőintézet Tanácstermében hárman. Egy anyuka jött el, aztán még kettő, még kettő, meg még kettő. (Azon az első anyukán nagyon csodálkoztam, hogy nem futott el, mert nagyon tudományosan az anyatej és a szoptatás előnyeit olvastam fel papírról. ) És 2007 tavaszán már állandó 10 mama járt a csoportba. Akkor végeztem el a 40 órás tanfolyamot És így folytatódott: Hónapról hónapra jöttek új édesanyák, már nem volt ritka, hogy egyszerre 12-15 mama is ott ült a csoportban. Időközben a Művházba kerültünk (most Barátság Kulturális Központ), ahol ingyen kaptunk termet. És a védőnőkkel is jól alakult a kapcsolat. Előbb az évi rendes Szopta...

Na, ma lesz az, ami még nem volt, felteszek pár fotót. Olyanokat, amelyek talán vállalhatók (lesznek) az érintettek számára is....tehát semmi meztelenkedés, vagy cukiság..esetleg beégetés. Itt van mindjárt Boldi, a blogcímadó kolléga, aki éppen Leó varázsolajával dörgöli be húgát. Elűzendő a bacikat. Az illetőnek láthatóan nagyon élvezetes a gyógyításnak eme módja. És a másik jelenet, amikor épp Bori nyugtatja Boldit a kezelés alatt...(aki nem ismeri: fej hátrahajt, egyik orrlyukon Salvus víz fecsivel be, másik orrlyukon orrszívó porszívóval kiszív)

És igen, ez az állapot: szabadság. Felszabadulás a kötöttségek, a nyomás, a rossz érzések alól. Felszabadulás az alól a napi lélek őrlő rutin alól, ami elveszi a jókedvet. Amikor egy csomó szabálynak csak az az értelme, hogy kényelmet szolgáljon. Azoknak a kényelmét, akik a szabályokat hozták. Ezeket a szabályokat sokszor egy egyszerű "miért" kérdéssel szint azonnal meg lehet borítani, mert már sokszor senki sem emlékszik rá, mi is a haszna. Illetve a korlát az egyetlen haszon, az a korlát, amivel megint csak a kényelmünk lesz nagyobb. A gyerek pedig mint szükséges rossz, akadály, és kényelmetlenség, a lehető legkevesebb plusz akadályt jelenti az oktatásban. Na ezek nincsenek. Vannak, akik attól féltettek Bennünket, hogy így antiszociálissá válik a gyermekünk, nem fogja megtanulni az alapvető közösségi normákat, szabályokat. Volt, aki azért aggódott, hogy unatkozni fog, és nem lesz gyerekközösségben. Sokan pedig biztosan azért nem mernek belefogni az otthon oktatásba, mer...

Már másfél hónap eltelt azóta, hogy megírtam az előző posztot. Ennyi idő alatt sok indulat átviharzott rajtam. Most hozzáfogok végre a folytatáshoz, amire az olvasói visszajelzések biztattak. Többen személyesen is felhoztátok ezt a témát, és kérdeztetek. Volt akinek tudtam mesélni, mert volt rá idő és tér, volt, akinek csak azt tudtam megígérni, hogy jön majd a folytatás. (Ez a jó a blogban, hogy akkor írhatom, amikor éppen fontos, és el lehet olvasni, olyan is értesül rólam, rólunk, a gondolatainkról, akivel csak futtában találkozunk.) Szóval ma megtudtam a két utolsó decemberben írt témazáró dolgozat eredményét is, amivel a sor teljes: matek 5, anyanyelv 5, tollbamondás 5, szövegértés 5, természetismeret 5 Jókedvemben tehát leírom, miért is kitaszítottság a magántanulói jogviszony. Mikor elkezdtem írni az előzőt, erős volt bennem a késztetés, hogy arra használjam a lehetőséget, hogy világgá kiáltsam a Petit, az engem, a családot ért sérelmet. Hogy leírjam töviről hegyire, mi is törté...