Bejegyzések

Magántanulói jogviszony, avagy kitaszítva vagy felszabadítva?

Nem titkolhatom: telve vagyok szomorúsággal, dühvel, csalódottsággal. Már napok óta kerülgetem a blogot, hogy írjak erről, csak vártam, hogy az érzéseim és a gondolataim viharos hullámai elérjék azt az állapotot, amikor még és már tudok hitelesen írni a témáról. Azért is írok, mert nem gondolom, hogy én vagyok az egyetlen szülő, aki birkózik a mindennapokban a közoktatás intézményével, és mert egészen biztos vagyok viszont abban, hogy sok más anya is - ahogyan még hét évvel ezelőtt én is - bizonytalanságában, kiszolgáltatottságában hinni véli: a gyerekében van a hiba. Szóval kedves olvasó! Ha nincs iskolás korú gyermeked, vagy éppen van, de úgy érzed jó helyen van, és Te elégedett vagy az őt körülvevő mindennapokkal, és nem is hiszed, hogy másnak ezzel komoly, hogy ne mondjam életbevágó fontosságú dolga van, szóval ha ezek közé a boldog szülők közé tartozol, akkor ne olvass tovább, ne idegesítsd magad feleslegesen! Ha nem fogadod meg a tanácsot, akkor magadra vess, én szóltam! Ami velü...

Nyáron, ha szünet van

Egyszer régen, még három gyermekemmel ezelőtt egy nagycsaládos ismerősöm (Erika drága!), úgy július elején a nyári szünetre panaszkodott, és sopánkodva várta a szeptembert. Én nagyon elcsodálkoztam, és őszintén szólva, fel is háborodtam. Nos, nem árulok el titkot, ha azt mondom, csak néhány év telt el, és megértettem. Zajlik a szünidő, cseppet sem eseménytelenül. Fiúk jönnek-mennek, megyünk mi is, volt már Balaton, volt hiper-szuper fürdőkomplexum, volt régen halogatott szemvizsgálat (és még lesz is), volt Villány melletti ereszd el a hajamat, és persze volt betegség is, abból a fajtából, ami télen járja, véletlenül se a nyári fosós-hányósból. Szerintem vagy lehetetlen, de legalábbis nehéz összeegyeztetni nyáron, pláne a közös nyaraláson a 13-tól 1 éves korig terjedő repertoárú gyerkőcök igényeit. Gondolkodom, és nézelődöm, keresnék tippeket, tapasztalatokat, ki hogy csinálja. Ha ötleted van, ne hallgasd el! Közben megy a Fonoda, ha sikerül és Borika ügyes nagy lány...

Borika gyúr az anyaságra

Távol álljon tőlem a gondolat, hogy a Pocakmadzag amolyan Borika-blog legyen (pedig higgyétek el, óriási a kísértés!), mégis muszáj néha megírni. Például azt, hogy még nem volt egy éves egészen, amikor felfedezte azt a babát, amit anno Peti (jelenleg 10 éves, harmadszülött gyermekünk) kapott tőlünk, mikor Boldit vártam. Azt hiszem Bencének nevezte el a mama, akitől kapta,de nem emlékszem, hogy valaha is nevén szólítottuk volna. Nos Borika immár harmadik hónapja hurcibálja magával A babát, akit ha meglát, magához ölel, hol büfiztetős, hol szopis pózban, és eleinte kifejezetten rágcsálta a fejét, kezét, lábát, ami mostanra határozott puszilgatásba csapott át. Szóval Bori tegnap a következőt adta elő: egyik kezében partvissal seper (felnőtt partvis, naná!), másik kezében a  babát öleli. Azt már egyik szemfüles megfigyelő sem tudta megmondani, hogy mi volt előbb: elkezdett takarítani, majd a síró gyermeket felvette és úgy folyatta a munkát, vagy épp dajkálta a kicsit, és észrevette, ...

Tizenöt éve

Tizenöt éve ilyen szépen sütött a nap, mint ma. Úgy emlékszem, talán kicsit melegebb volt. De ugyanígy csodálkoztam rá aznap reggel a természetre, hogy milyen dús, milyen zöld, milyen friss és élő, ahogyan ma reggel is. Aggódtam tizenöt éve, mert 27-ét megelőző napok borúsak, esősek, kedvetlenek voltak. Izgultam, hogy jöjjön a jó idő, legyen szép a nap, nem csak belül. És úgy lett. Reggel egyedül mentem be Pestre, a diósdi közös albérletből (illetve dehogy diósdi, az utca azon fele már Érd), hogy anyuéknál öltözzem díszbe, onnan jöjjünk vissza Diósdra. (Legyen így, legyen akárhogy.) Élénken érzem, ahogyan ülök a földalattin, azon, amelyikkel évekig iskolába mentem, aztán hegedűre, szolfézsra, tornára, gimibe, (meg még sok más egyéb helyekre) és amin már alig-alig járok évek óta. Kicsit kislány voltam egy pár megálló erejéig, míg a Hősök terére értem, elbúcsúztam a lányságomtól. Aztán elsodort a nap: sok-sok ember, rokon, ismerős és ismeretlen, mosolyok, köszönöm-ök... "nem ...

No comment

Balu (13): "...olyan jó, hogy van a Bori, meg hogy ilyen nagy a korkülönbség köztünk, mert így látom, ahogyan fejlődik."

tanulj fiam....!

Az úgy volt, hogy az egyik fiam nem akart felvételizni a 6 osztályos gimnáziumba. Megbeszéltük, ha nem, hát nem... Nem sokra rá, elkapott az egyik tanítója, hogy elmondja, mekkora kár, pedig milyen okos, jó fejű a gyerek. Együtt sajnálkoztunk ezen. Majd hozzátette...hát igen, pedig kell, hogy a tanulás és a tudás érték legyen egy családban..... Én köpni-nyelni nem tudtam, ő befordult a tanáriba...többet nem tudtam rá őszintén mosolyogni. Egyszer még szeretném elmondani neki, hogy a kijelentése idején épp posztgraduális képzésre jártam, és készültem életem első MPPPOT-s kongresszusi előadására. Aztán most nagyon szeretném innen üzenni, hogy befejeztem a félévet az SE-n, (ami ugye nem kifejezetten pedagógus diplomára épül), és hogy ki tudtam javítani az élettan vizsgámat kettesről négyesre. Nnnnna! Ilyen családja van szegény gyereknek. Ez meg egy ilyen büszke-melldöngetős....

fiús játék - lányos játék, avagy mitől lány a lány?

Kép
Tegnap Balu és Boldi Lego várost építettek, amíg Peti és Toma táncon voltak. Ahogy látható, van minden, ami csak kell, jobbra lent játszótér is. Természetesen minden jól megközelíthető tömegközlekedéssel, ezzel is hozzájárulva a környezet védelméhez. Eleinte Boldi jól tűrte, hogy Bori kiveszi a kockákat a kezéből, aztán kitelepítették hozzám a lányt, mondván szoptassam már meg, szerintük éhes (!). Ma reggel aztán amíg az ágyat alakítottam át alvósról tanulósra (ez annyit tesz, hogy kerül az ágyneműre egy kissé túlméretes ágytakaró, ami jócskán megnehezíti a műveletet, mert gondosan hajtogatni és tűrögetni kell - majd levágom és körbeszegem), Borit a középső szobába tettem le játszani, és mivel okos, rögtön berongyolt a féltett városba némi rendezkedés céljából. Három kerítéselemet rabolt, amivel kb. fél órát elégedetten játszott. Van az a nézés, az a szende, szégyenlős, szempilla rebegtetős, amikor mosolyog, és lesüti a tekintetét. Na, olyat csak Bori tud. A fiúk nem csinálták. ...