pocakmadzag

  2. hét   november 21. szombat leltár: Gábor jól van, kicsit fáradtabb, mint szokott. Ízlelés, - és szagláskiesése nem volt. Peti jól van, szintén túl van rajta. Ízlelés, - és szagláskiesése neki sem volt. Toma kóvályog, de már nem lázas. Fáradékony, fájnak a tagjai, háta. Ízlelés, - és szagláskiesése van kb. csütörtök óta. M. jobban van, már nem lázas. Fáradékony, gyenge. Ízlelés, - és szagláskiesése van kb. csütörtök óta. A két kicsinek továbbra is kutya baja. Borinak tegnap este fájt a feje kicsit, de ez attól is lehet, hogy naponta kiolvas egy könyvet és egy hete ezt műveli. Én gyenge vagyok, fáradt. A torkom már nem fáj, most köhögni kezdtem. A fejem nem fáj ma. Nem tudok semmire koncentrálni, csak a főzés megy. Ami nagyon jól esik, az a hideg levegő. Minden éjjel nyitva van az ablak. Balu ma itt járt, hozott vitamint, gyógyszert. Vacak volt a kertben két méterről találkozni, ölelés nélkül. november 22. vasárnap Borival alig aludtunk az éjjel. Nek...

Leírom, hátha hasznos annak, aki bizakodni szeretne. Én bizakodom és nagyon jól esnek azok a történetek, amelyek az enyhébb lefolyásról szólnak. november 14. szombat Peti lázas volt az éjjel, egész nap vacakul van. Fáj a feje, végtagjai, a láza 39-ig megy fel, majd Algopyrinnel le 37,5-re. Elmegyünk Gáborral megvenni a padlószőnyeget az előszobába. Oda költözött ki most ősztől, hogy én visszakaphassam az asztalomat a szobában. Mivel én vagyok a legingerlékenyebb, engem kell elzárni a család többi tagjától. Szóval az előszobában viszont baromi hideg van, járólap, plusz a téglafal is vékonyabb, mint a ház többi részén. Vásárlás közben elsápad, azt mondja szarul van. Hazamegyünk lefekszik, lázas. Ugyanaz mint Petinél. Megfőzök, ebédelünk, még elpakolok ebéd után. Érzem, baromi elfáradtam, fázom. Lefekszem én is. Délután háromkor már hárman nyomjuk az ágyat. Bori és Boldi teát főznek, Toma dolgozatot ír, tanul, M ápolja Petit. Nincs lázam, 37,5, de mintha agyonvertek volna, nem...

Persze marha okos vagyok már így öt gyerek után. Egészen tisztán látom, mikor mit és hogyan csinálhattam volna másként, okosabban, lazábban, vagy éppen keményebben. Ezen a napon arra gondolok, milyen érzéseim, gondolataim voltak, amikor vártam és amikor szültem a második fiam. Emlékszem egészen tisztán arra a reggelre, amikor a terhestesztet megcsináltam. Miután kimaradt a vérzésem, mégiscsak vettem egy terhestesztet. Bár szedtem egy csökkentett hormontartalmú gyógyszert már a szülés utáni 8. héttől. (Akkor már jött is az első ciklusom, hiába szoptattam) Valahogy mégis gyanús volt az érzés. Szóval korán reggel, míg Balu és Gábor aludtak kimentem a fürdőbe (ami egyben a wc is volt abban az egy szobás faházban, amiben akkor éltünk) és megcsináltam a tesztet. Úgy éreztem elájulok, amikor láttam, hogy pozitív. Balu alíg hat hónapos volt ekkor. Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de egy hat hónapos baba még nagyon pici. És egy hat hónapos babás első gyerekes anya még nagyon......hát p...

Az úgy kezdődött, hogy nem tudtam, hogy nem normális az erős menstruációm. Most ugye mondd meg, hogy honnan tudhatna az ember ilyesmit? Mikor csak a sajátodét látod? Honnan tudhatnád, hogy neked sok vagy kevés, hogy kicsi vagy nagy? A melledről meg a fenekedről tudod. Elég határozottan. Elég hamar. Mindegy is, hogy mekkora, nem akkora, amekkorának szeretnéd. Aztán vagy megtanulod szeretni úgy ahogy van, vagy nem. Vagy. 48 évesen már egészen rutinosan tudok minden mást előbbre helyezni, mint a saját jól létemet. Olykor. Olykor persze egészen egyértelmű, ha valami nem megy. Amikor az ember lázas, beteg, járásképtelen, migrénje van. Nekem nagyjából ezek, amikor viszonylag kevés bűntudattal tudom bedobni a törölközőt és kisebb teljesítménnyel is beérni. Egy olyan hétköznapi dologgal, mi nem látványos és nem egyértelmű már sokkal nehezebb segítséget kérni, vagy orvoshoz menni. Halogatásban mester vagyok. A fogaimmal 10 évet vártam, a sarkantyúmmal 15-öt. 2018. november Szóval e...

Haladunk ügyesen azon a vonalon, hogy hétvégén olyan ebéd legyen, amiből kihagyható az állati eredetű alapanyag, vagy aminek egy elemét kell csak megváltoztatni, hogy ehessem én is. Azért a többesszám, mert szerencsére nem egyedül vagyok a konyhában, a fiúk gyakran besegítenek. Nem csak a kulimunkába, krumplipucolásba, mosogatásba, hanem a kreatívba is. Kelt tészta, kekszek, hús sütés, panírozás, tésztaételek, bármit megcsinálnak. És ez, amikor néhány óra alatt kell teljes menüt, és több napi előrefőzést lebonyolítani, hát igazán jól jön. Szombaton én jártam jobban - szerintem. Egy isteni jó lencselevest főztem magamnak. Sok répával, krumplival, jó fokhagymásan, egy kis mustáros, lisztes, rizstejes habarással sűrítve és a többiek tojásmentes tésztájából csentem belőle. Elkanyarodtunk az Aldi felé (sosem járunk oda máskor), naívan azt hittem, ott mindig van Dr. Oetker vegán tejföl, de nem volt. Pedig néha olyan jól esne. Nem is tejföl íze van ráadásul, hanem görög joghurtra hajaz, ...

Gyakorolom, morzsolgatom magamban ezt a választ. Persze nincs erőm sem virtuálisan, sem élőben érkező kérdésre ezt válaszolni, pedig tehetném. Tehetném, mert azok, akik érdeklődnek a hogy létem felől, nem puszta udvariasságból teszik, és azt feltételezem, hajlandóak lennének meghallgatni a részletes kifejtést is a rövid válasz után. Meg persze miért is ne mondhatnék bármit, amit jól esik. És amivel nyilvánvalóan nem bántok meg senkit. Valahogy mégsem jön ki. Olyan ciki. Persze nem rosszul lenni ciki, hanem a helyzet, amiben én igénylek támogatást. Szokni kéne még. Vagy éppen nincs kedvem elmerülni a szarul-ságban. Sokszor elmondom a részletes választ, a hülye "jól vagyok", megvagyok" után. Legtöbbször valami zanzásított, előregyártott formában, próbálva a lényegi információkat átadni. Ezzel igyekszem kímélni a kérdezőt és magamat is, a részletekről. Keresgélem, hogy mi a lényegi. Ami persze lehetetlen, honnan tudhatnám, hogy a másiknak mi a lényeg. Amikor még maga...

Persze minden lehetséges, amit az ember elhatároz és hajlandó, képes is tenni érte. Szóval a cím, a kérdés hülyeség. Egyszerűen csak kell adni minden blogbejegyzésnek egy címet, ami őrületes szenvedés minden alkalommal. Mi heten vagyunk a családban, apa-anya-gyerekek. Étkezés szempontjából én lógok ki a vegánságommal, amúgy mindenki mindenevő, egészen normális módon. Vagyis mindenkinek van olyan étel, amit nem kedvel különösebben, de senki sem válogatós. Az egyetlen körölmény, amire mindig tekintettel kell lennem, az az egyik fiú hagyma averziója. A legidősebb fiam vega volt egy évig kb., persze mikor máskor mint gimi utolsó évében, úgyhogy minden reggel felkelt fél órával korábban és megfőzött magának. Ezzel tette próbára magát érettségi előtt. Már leszokott róla. Most éppen én főzök minden nap. Mindenki meleg ebédet visz magával. És persze hétvégén is etetni kell. Nem panaszkodok, besegítenek a gyerekek és a férjem is a főzésbe, de azért persze a dandárja az enyém. Hogy megkön...