pocakmadzag

Haladunk ügyesen azon a vonalon, hogy hétvégén olyan ebéd legyen, amiből kihagyható az állati eredetű alapanyag, vagy aminek egy elemét kell csak megváltoztatni, hogy ehessem én is. Azért a többesszám, mert szerencsére nem egyedül vagyok a konyhában, a fiúk gyakran besegítenek. Nem csak a kulimunkába, krumplipucolásba, mosogatásba, hanem a kreatívba is. Kelt tészta, kekszek, hús sütés, panírozás, tésztaételek, bármit megcsinálnak. És ez, amikor néhány óra alatt kell teljes menüt, és több napi előrefőzést lebonyolítani, hát igazán jól jön. Szombaton én jártam jobban - szerintem. Egy isteni jó lencselevest főztem magamnak. Sok répával, krumplival, jó fokhagymásan, egy kis mustáros, lisztes, rizstejes habarással sűrítve és a többiek tojásmentes tésztájából csentem belőle. Elkanyarodtunk az Aldi felé (sosem járunk oda máskor), naívan azt hittem, ott mindig van Dr. Oetker vegán tejföl, de nem volt. Pedig néha olyan jól esne. Nem is tejföl íze van ráadásul, hanem görög joghurtra hajaz, ...

Gyakorolom, morzsolgatom magamban ezt a választ. Persze nincs erőm sem virtuálisan, sem élőben érkező kérdésre ezt válaszolni, pedig tehetném. Tehetném, mert azok, akik érdeklődnek a hogy létem felől, nem puszta udvariasságból teszik, és azt feltételezem, hajlandóak lennének meghallgatni a részletes kifejtést is a rövid válasz után. Meg persze miért is ne mondhatnék bármit, amit jól esik. És amivel nyilvánvalóan nem bántok meg senkit. Valahogy mégsem jön ki. Olyan ciki. Persze nem rosszul lenni ciki, hanem a helyzet, amiben én igénylek támogatást. Szokni kéne még. Vagy éppen nincs kedvem elmerülni a szarul-ságban. Sokszor elmondom a részletes választ, a hülye "jól vagyok", megvagyok" után. Legtöbbször valami zanzásított, előregyártott formában, próbálva a lényegi információkat átadni. Ezzel igyekszem kímélni a kérdezőt és magamat is, a részletekről. Keresgélem, hogy mi a lényegi. Ami persze lehetetlen, honnan tudhatnám, hogy a másiknak mi a lényeg. Amikor még maga...

Persze minden lehetséges, amit az ember elhatároz és hajlandó, képes is tenni érte. Szóval a cím, a kérdés hülyeség. Egyszerűen csak kell adni minden blogbejegyzésnek egy címet, ami őrületes szenvedés minden alkalommal. Mi heten vagyunk a családban, apa-anya-gyerekek. Étkezés szempontjából én lógok ki a vegánságommal, amúgy mindenki mindenevő, egészen normális módon. Vagyis mindenkinek van olyan étel, amit nem kedvel különösebben, de senki sem válogatós. Az egyetlen körölmény, amire mindig tekintettel kell lennem, az az egyik fiú hagyma averziója. A legidősebb fiam vega volt egy évig kb., persze mikor máskor mint gimi utolsó évében, úgyhogy minden reggel felkelt fél órával korábban és megfőzött magának. Ezzel tette próbára magát érettségi előtt. Már leszokott róla. Most éppen én főzök minden nap. Mindenki meleg ebédet visz magával. És persze hétvégén is etetni kell. Nem panaszkodok, besegítenek a gyerekek és a férjem is a főzésbe, de azért persze a dandárja az enyém. Hogy megkön...

A héten lassan de biztosan ürültek az edények. Szépen kitartott minden, amit a hévégén előre megfőztem. És még ízlett is, nem volt egysíkú sem. Így aztán, ami beválik, azon ne változtassunk a héten megismétlem. Da capo al fine - ismétlés a végéig Kicsit mesélek "zenész" karrieremről. Úgy kezdődött, hogy a hatodik kerületben nőttem fel. Először, hangszerválasztás előtt egy évig szolfézst kellett tanulni, amit nagy nehezen kihúztam és a hegedűt választottam. Nem emlékszem már miért, arra tudok gondolni, hogy a néni lehetett nekem nagyon szimpatikus, aki a hangszert bemutatta: egy vékony csontú, halk szavú, papírvékony bőrű alacsony néni, emlékszem a nevére is: Velőssy Judit. Judit néni aztán néhány év múlva nyugdíjba ment, de nekem ez az idő elég volt ahhoz, hogy (a családommal együtt) keresztülverekedjem magam a hangszer nehézségein és eljussak odáig, hogy már öröm eljátszani egy darabot. Felső tagozatos lehettem, amikor megalakult egy kis vonószenekar is. A próbák az ...

Csatlakozom azokhoz, akik állítják, a húsételekhez elsősorban az állag és a fűszerezés miatt ragaszkodunk és ha megtaláljuk a vegán ételek között a vonzódásunknak megfelelőt, akkor nem hiányzik a hús. (ugyanígy az állati eredetű - tejtermék, tojásétel, méz) Talán még nem írtam, de az étrendemben a legnagyobb kihívást nekem nem az édességek pótlása jelenti, hanem éppen ellenkezőleg a klasszikus húsos, zsíros ételek. Imádom a pörkölteket, a szalonnát, tepertőt, húslevest. És persze ugyanígy imádom a zöldségeket, a hüvelyeseket, a gabonákból készíthető ételeket is, ezért is tudtam egyik napról a másikra vegán étrendre állni. Nem jelentet gondot, hogy mit fogok enni, rögtön volt a fejemben egy hétre való menüsor. Utána meg már volt idő beszerzésre, tervezésre. (Azért azt hiszem másoknak a fokozatosság jobban kivitelezhető.) Hogy eleget tegyek szenvedélyemnek a szalonna, a bacon iránt, a shiitake gombából szoktam nagy mennyiséget venni (amikor akciós) és megsütöm tepsiben vékon...

Nem is tudom, hol kezdjem. Az érzelmi érintettség okán, talán onnan, hogy 4 éve készülök (kb) arra, hogy megfőzzem Főzelékes Feri Lengyeles kelkáposztáját . Akkor ettem ugyanis ezt a fantasztikus ételt a HelloAnyuban, ahol akkoriban gyakran megfordultam. Ott tartottam a konzultációkat, csoportokat, a LLL breastfeeding Cafe-ját és sokszor csak elültünk Zsuzsival a pamlagon, mint a Muppet Show öregjei. Ez időtájt Ági volt a konyhában, napról napra fantáziával, szívvel-lélekkel főzött. Egyik ebédre ezt a nemfőzeléket. Mert hogy köze nincs a főzelékhez. Ha végigbogarászod a receptet, látod, hogy ez egy serpenyős, pirított étel. Ugyan nem ismerem a lengyel konyhát, de nekem az indiaira hajaz az elkészítési mód. Csak a fűszerezése nem indiai persze. Ne legyetek restek, annyira nem macerás, mint amilyen finom, csak a főtt krumplit és a kelt kell adagonként lepirítani, meg a magos morzsát elkészíteni, onnan már 2 perc. Hogy vegánosítsam, vaj helyett Lidl-s vajízű Vita D'Or növény...

Rendszerint hétvégén van több időm a főzésre, ilyenkor kell előre gondolkodni. A szombat délelőtt a bevásárlás ideje. Mivel nincsen autónk, ilyenkor elkérjük a mamáékét és lebonyolítjuk a Lidl - DM- Freshnapf kört (olykor mást megállókkal is tarkítva) Tehát van egy heti bevásárló listám, amin az egész családnak, háztartásnak a heti "felszerelése" van rajta, ehhez még mindig jön olyan zöldség, ami tetszetős, abból főzök a következő hétre. Vannak állandó, visszatérő ételek, amelyeket minden héten elkészítek, hogy legyen mindig mihez nyúlnom. Ilyen a vöröslencse dahl , a vegán töpörtyűkrém, a tahini és humusz, a szotyikrém. Egy jó csípős forró leves mindig jöhet, és a kenyérre, kétszersültre is kell, hogy legyen mindig valami kenni való. A humusz meg alap. Akár beletekerve tortillába (egyebek társaságában: avokádó, bab, paradicsom, valami zöld - legtöbbször koriander vagy rukkola), de falafellel, vagy csak simán kiskanállal, lustább napokon nyers répával, serényebbeken ma...