pocakmadzag

Persze marha okos vagyok már így öt gyerek után. Egészen tisztán látom, mikor mit és hogyan csinálhattam volna másként, okosabban, lazábban, vagy éppen keményebben. Ezen a napon arra gondolok, milyen érzéseim, gondolataim voltak, amikor vártam és amikor szültem a második fiam. Emlékszem egészen tisztán arra a reggelre, amikor a terhestesztet megcsináltam. Miután kimaradt a vérzésem, mégiscsak vettem egy terhestesztet. Bár szedtem egy csökkentett hormontartalmú gyógyszert már a szülés utáni 8. héttől. (Akkor már jött is az első ciklusom, hiába szoptattam) Valahogy mégis gyanús volt az érzés. Szóval korán reggel, míg Balu és Gábor aludtak kimentem a fürdőbe (ami egyben a wc is volt abban az egy szobás faházban, amiben akkor éltünk) és megcsináltam a tesztet. Úgy éreztem elájulok, amikor láttam, hogy pozitív. Balu alíg hat hónapos volt ekkor. Nem tudom, ti mit gondoltok erről, de egy hat hónapos baba még nagyon pici. És egy hat hónapos babás első gyerekes anya még nagyon......hát p...

Az úgy kezdődött, hogy nem tudtam, hogy nem normális az erős menstruációm. Most ugye mondd meg, hogy honnan tudhatna az ember ilyesmit? Mikor csak a sajátodét látod? Honnan tudhatnád, hogy neked sok vagy kevés, hogy kicsi vagy nagy? A melledről meg a fenekedről tudod. Elég határozottan. Elég hamar. Mindegy is, hogy mekkora, nem akkora, amekkorának szeretnéd. Aztán vagy megtanulod szeretni úgy ahogy van, vagy nem. Vagy. 48 évesen már egészen rutinosan tudok minden mást előbbre helyezni, mint a saját jól létemet. Olykor. Olykor persze egészen egyértelmű, ha valami nem megy. Amikor az ember lázas, beteg, járásképtelen, migrénje van. Nekem nagyjából ezek, amikor viszonylag kevés bűntudattal tudom bedobni a törölközőt és kisebb teljesítménnyel is beérni. Egy olyan hétköznapi dologgal, mi nem látványos és nem egyértelmű már sokkal nehezebb segítséget kérni, vagy orvoshoz menni. Halogatásban mester vagyok. A fogaimmal 10 évet vártam, a sarkantyúmmal 15-öt. 2018. november Szóval e...

Haladunk ügyesen azon a vonalon, hogy hétvégén olyan ebéd legyen, amiből kihagyható az állati eredetű alapanyag, vagy aminek egy elemét kell csak megváltoztatni, hogy ehessem én is. Azért a többesszám, mert szerencsére nem egyedül vagyok a konyhában, a fiúk gyakran besegítenek. Nem csak a kulimunkába, krumplipucolásba, mosogatásba, hanem a kreatívba is. Kelt tészta, kekszek, hús sütés, panírozás, tésztaételek, bármit megcsinálnak. És ez, amikor néhány óra alatt kell teljes menüt, és több napi előrefőzést lebonyolítani, hát igazán jól jön. Szombaton én jártam jobban - szerintem. Egy isteni jó lencselevest főztem magamnak. Sok répával, krumplival, jó fokhagymásan, egy kis mustáros, lisztes, rizstejes habarással sűrítve és a többiek tojásmentes tésztájából csentem belőle. Elkanyarodtunk az Aldi felé (sosem járunk oda máskor), naívan azt hittem, ott mindig van Dr. Oetker vegán tejföl, de nem volt. Pedig néha olyan jól esne. Nem is tejföl íze van ráadásul, hanem görög joghurtra hajaz, ...

Gyakorolom, morzsolgatom magamban ezt a választ. Persze nincs erőm sem virtuálisan, sem élőben érkező kérdésre ezt válaszolni, pedig tehetném. Tehetném, mert azok, akik érdeklődnek a hogy létem felől, nem puszta udvariasságból teszik, és azt feltételezem, hajlandóak lennének meghallgatni a részletes kifejtést is a rövid válasz után. Meg persze miért is ne mondhatnék bármit, amit jól esik. És amivel nyilvánvalóan nem bántok meg senkit. Valahogy mégsem jön ki. Olyan ciki. Persze nem rosszul lenni ciki, hanem a helyzet, amiben én igénylek támogatást. Szokni kéne még. Vagy éppen nincs kedvem elmerülni a szarul-ságban. Sokszor elmondom a részletes választ, a hülye "jól vagyok", megvagyok" után. Legtöbbször valami zanzásított, előregyártott formában, próbálva a lényegi információkat átadni. Ezzel igyekszem kímélni a kérdezőt és magamat is, a részletekről. Keresgélem, hogy mi a lényegi. Ami persze lehetetlen, honnan tudhatnám, hogy a másiknak mi a lényeg. Amikor még maga...

Persze minden lehetséges, amit az ember elhatároz és hajlandó, képes is tenni érte. Szóval a cím, a kérdés hülyeség. Egyszerűen csak kell adni minden blogbejegyzésnek egy címet, ami őrületes szenvedés minden alkalommal. Mi heten vagyunk a családban, apa-anya-gyerekek. Étkezés szempontjából én lógok ki a vegánságommal, amúgy mindenki mindenevő, egészen normális módon. Vagyis mindenkinek van olyan étel, amit nem kedvel különösebben, de senki sem válogatós. Az egyetlen körölmény, amire mindig tekintettel kell lennem, az az egyik fiú hagyma averziója. A legidősebb fiam vega volt egy évig kb., persze mikor máskor mint gimi utolsó évében, úgyhogy minden reggel felkelt fél órával korábban és megfőzött magának. Ezzel tette próbára magát érettségi előtt. Már leszokott róla. Most éppen én főzök minden nap. Mindenki meleg ebédet visz magával. És persze hétvégén is etetni kell. Nem panaszkodok, besegítenek a gyerekek és a férjem is a főzésbe, de azért persze a dandárja az enyém. Hogy megkön...

A héten lassan de biztosan ürültek az edények. Szépen kitartott minden, amit a hévégén előre megfőztem. És még ízlett is, nem volt egysíkú sem. Így aztán, ami beválik, azon ne változtassunk a héten megismétlem. Da capo al fine - ismétlés a végéig Kicsit mesélek "zenész" karrieremről. Úgy kezdődött, hogy a hatodik kerületben nőttem fel. Először, hangszerválasztás előtt egy évig szolfézst kellett tanulni, amit nagy nehezen kihúztam és a hegedűt választottam. Nem emlékszem már miért, arra tudok gondolni, hogy a néni lehetett nekem nagyon szimpatikus, aki a hangszert bemutatta: egy vékony csontú, halk szavú, papírvékony bőrű alacsony néni, emlékszem a nevére is: Velőssy Judit. Judit néni aztán néhány év múlva nyugdíjba ment, de nekem ez az idő elég volt ahhoz, hogy (a családommal együtt) keresztülverekedjem magam a hangszer nehézségein és eljussak odáig, hogy már öröm eljátszani egy darabot. Felső tagozatos lehettem, amikor megalakult egy kis vonószenekar is. A próbák az ...

Csatlakozom azokhoz, akik állítják, a húsételekhez elsősorban az állag és a fűszerezés miatt ragaszkodunk és ha megtaláljuk a vegán ételek között a vonzódásunknak megfelelőt, akkor nem hiányzik a hús. (ugyanígy az állati eredetű - tejtermék, tojásétel, méz) Talán még nem írtam, de az étrendemben a legnagyobb kihívást nekem nem az édességek pótlása jelenti, hanem éppen ellenkezőleg a klasszikus húsos, zsíros ételek. Imádom a pörkölteket, a szalonnát, tepertőt, húslevest. És persze ugyanígy imádom a zöldségeket, a hüvelyeseket, a gabonákból készíthető ételeket is, ezért is tudtam egyik napról a másikra vegán étrendre állni. Nem jelentet gondot, hogy mit fogok enni, rögtön volt a fejemben egy hétre való menüsor. Utána meg már volt idő beszerzésre, tervezésre. (Azért azt hiszem másoknak a fokozatosság jobban kivitelezhető.) Hogy eleget tegyek szenvedélyemnek a szalonna, a bacon iránt, a shiitake gombából szoktam nagy mennyiséget venni (amikor akciós) és megsütöm tepsiben vékon...